A szabadkai rémtett

Írta: Jókuti (Löbl) Vilmos

Ezen évnek március havában

Szörnyű rémtett történt Szabadkában,

Márciusban Szabadkán kibujt sok rügy,

Akkor bujt ki a Haverda-ügy.

Szegény úrnő, özvegy Haverdáné

Meggyilkolták őt egy estefelé,

Lelőtték szőlőhegyén egy este,

Mely saját tulajdonát képezte.

A tettes volt Jánosi Aladár

Akasztófavirág és jómadár,

A dúsgazdag matrónát megvárta,

Revolveréből több lövést tett rája.

Az ártatlan úrnő nem sokat haldokolt,

Az egész környék uzsorása volt,

Befogadta a családi sírbolt

A rendőrség nyomozást indított.

A nyomozás szép eredménnyel járt,

Néhány hónap múlva az összes bandát

A rendőrségtől letartóztatták

Jánosit, Vojtát és a Mariskát.

Jánosi e kétes exgzisztencia

Állandóan pénzelte őt Mariska,

Gyilkosságra azért volt lelke,

Mert Haverda Mariska fölheccelte.

Egy jellemtelen züllött társaság,

Mely csupa alávaló gonoszság,

Vojta is mint bűnrészes gyanánt volt,

A szép Mariska köztük „Démon” volt.

Klein Pál Lipót is közéjük jutott,

Mert Popper J. alibit igazolt,

A bíróság velük hamar végzett,

Félév múlva főtárgyalásba kezdett.

Jánosi Aladár az úri gyilkos

Beismerte, hogy ő a főcinkos,

Multjára hivatkozott könnyezve,

Sikkasztásért többször elítélve.

Haverda a veszedelmes személy,

Kinél anyagyilkosság egy szeszély

Ő rendelkezik a legtöbb ésszel,

Viszonyt folytatott dr. Winkler ügyésszel.

De Mariska a cinikus „Dämon”

Mindent tagadott a végtárgyaláson.

Ugyanígy viselkedett Vojta,

Az esküdtbíróságot héklirozta.

Őrájuk már mindent kinyomoztak,

A fogházban levelezést folytattak,

A törvényszék ezért bizonyára

Őket külön pénzbírsággal sújtja.