Egy dedektiv szomorú dallja

Jobb kezem írjad le nagy keservemet,

Egy pár jó emberem, vagy jó komájaimnak,

Vagy csak magam tulajdon árva szívemnek,

Szegény emberről mit kell tudni az világnak?

Jaj de régen robotolom az életet

Mint szegény ember az állam szolgálatába,

És nem tartottam szükségesnek

Dallokat összehozni, nem vagyok hivatva.

De azonban igénytelen hangulatomat

Nagyon elővette bánatom aggálya,

Nincsen kinek panaszolni magamat

Csendes éjszaka idehaza a magányba.

Hogy a Méltóságos Főkapitány Úr

Rendeletére a Méltóságos Tisza István

Gróf Úr ekszcelenciáját követem

A fővárosban jókor reggeltől számítván.

Mert ezidőszerint a munkást csorbítja,

És a negyvennyolcat kirekeszti fegyverrel,

Egyszer már rá is lőttek, mikor az ülés folyt,

Kérdem, mér nem marad otthon az ilyen ember?

De azóta a Méltóságos Tisza István

Épségének semmi baja nem esett,

Noha kisérem feltünő távolból,

Mint kirendelt dedektiv unom életemet.

A méltóságos Tisza Gróf úr népszerütlen

A népeknél, tehát nem éri bántalom,

Erő és ügyességet szolgáltatni

Egy ízben sem volt alkalmam, sajnálom.

Egy gyanús mozdulatot sem észleltem,

Csak tekintetet lövelnek Reá,

A gróf úr Ő méltósága össze-vissza sétál

Budapesten reggeltől estig fel- s alá.

Az elhanyagolás miatt a Méltóságos Úr

Gondolom izgatott és nincs nyugta,

Fejét csóválgatja és mint árnyéka

Rendkívül unatkozom az útakba.

Némelyik utcába feléje sem néznek,

Pályájok után mennek kicsik-nagyok,

Azonban engemet gúnyosan fixiroznak,

Mert ismer mindenki, dedektiv vagyok.

Magányos, néma szótlanságba haladok,

És mindenféle okoskodással szórakozok,

Vizsgálom az auzlagokat és hölgyeket

És reklámhirdetéseket, de már unom.

Minap is nagy hangversenyen voltunk

A Vigadóba, egy kopasz kisbőgős játszott,

A zenét kedvelem, de itt be voltunk csapva,

Én rögtön tudtam, nem cigány: a Pofáján látszott.

Bevégzem dallomat, kérem a jó istent,

Meg ne háborodjak keserves pályámba,

Méltóságos Tisza gróf is jobban tenné,

Ha változást eszközölne politikájába.