De szép idő

van istenem,

Ez a kikelet, ismerem.

Az édes kikelet, azaz

Még fájóbb szóval a tavasz.

Most szép idő van, szép idő,

Az ég kék, mint a kékítő.

Az utcán sok nő látható,

A benzin szaga átható,

A fák a járdán rügyesek,

Az ágat nyesik ügyesek,

A fák alatt pad is vagyon,

Ráülök s magam otthagyom.

Felrántom a nadrágomat,

Keresztbe teszem lábomat.

Nos és tüdőm nagyot sóhajt,

És lelkem sok mindent óhajt.

Jó lenne lenni tengeren,

Bár viharos, megengedem.

Jó lenne finom kert ölén,

Hajolna sok virág fölém.

Jó lenne a szép idegen

Városokban járni nekem.

Jó lenne egy úgynevezett

Metresz, ki csókolni vezet.

Ki oly szép, mint az istenek,

S oly kedves, mint egy kis gyerek.

S jó lenne csekk-könyv mindehöz.

Mit könyvtáram rég nélkülöz.

Jó lenne az egyszerű rét

Füvén sétálni szerteszét.

Jó lenne vígnak látszani

És gyermekekkel játszani.

Jó lenne tudni keveset

Drinápolyról, mely elesett.

Lukácsról, aki nem megy el,

Kit Bécs oly őrülten kegyel.

Nem tudni ezt, azt és emezt,

Nem tudni mi az: Budapest.

De szép idő van, istenem,

Ez a kikelet, ismerem.