Március 15.

Olvasóink közül

Fel fog tünni soknak,

Miről megemlékszik

Lapunk jelen száma:

Hogy valamiféle

Ünnepjük van máma,

Ismétlem, ünnepjük

Van a magyaroknak.

Vagy tévedtünk volna?

Lehet, de hát mégis,

E tavaszi napon,

Mikor még nincs hőség

Bizonyos szavakat

Szoktak lanszírozi,

Azt hiszem: szabadság,

Aztán egyenlőség,

Sőt testvériség is.

Sőt úgy rémlik, mintha

Valamikor régen

Zászlókat láttam vón

Kidugni sok házon

S jött egy tanár vagy pap

Hogy ott szónokoljon

A piac közepén

A jámbor vidéken.

És friss diákokkal

Volt teli a járda,

S a gimnáziumban

Visítva szavaltak

S énekelni kellett

Szopránnak meg altnak

S gombostűvel ránk volt

Szúrva egy kokárda.

Talpra magyar... soha...

Petőfi, ő Kossuth...

Drágább rongy élete...

Esküszünk... lemossuk...

S több efféle, mit már

Csak halványan sejtek,

S miket, ahogy illik,

Lassan elfelejtek.

Pedig de szép dolgok

Míg gyerek az ember:

Haza és férfiak...

Szív honszerelemmel...

Szép volt ilyen napon

Kartonkokárdával

A friss szélben jőni...

Minden tekintetben

Rossz dolog felnőni.