Kis versek a hétről [2]

1.

Azon tűnődök én,

Hogy tizenhetedikén,

Mikor

Megnyitják a parlamentet,

A kapuban áll majd egy csokor

Rendőr, őrizni a rendet,

A lépcsőházban is áll egy csoport

A ruhatárban is lóg egy sereg,

A telefonfülkében is kecmereg,

A büffében is őrzi a bort,

A padláson is búsul egy szakasz,

A pincében is akad

Egy két rendőrcsapat,

Csak az

Ablakok közt lesz még egy blokád,

No meg a kémény

Gomolygó rendőrt okád.

Én, én

Azt tanácsolom végre

Az összes képviselő uraknak,

Menjenek a rendőrségre,

Ott majd zavartalanul mulatnak.

2.

Óh, emberek, mily rosszak vagytok,

Egymás veséjébe láttok,

Egymásnak gáncsot adtok,

Egymást rontjátok, pusztítjátok.

Egymásnak nyugtot nem hagytok.

Egymásra mérgesek vagytok,

Egymást nem tűritek,

Egymást ölitek,

Rugjátok, püfölitek,

Magatok alá gyűritek.

Lássátok, lássátok,

Ez az életben az átok

Nézzétek, nézzétek

A birkózók milyen jó népek,

Akár Pesten, akár Bécsben

Élnek szép egyetértésben

Egymás mellett csendesen

Dolgozva rendesen.

Egymástól el nem térnek,

Mert mindent szépen megbeszélnek.

A szívem örül nekik,

Mert egymást megértik, szeretik.

Ha mindnyájan így csinálnátok

Lássátok, lássátok.