Sétálni

Sétálni, sétálni

Mily tiszta élvezet,

Járni, amerre a napfény

S a gyönge szél vezet.

A pálcát forgatni

Tűnődve, bután.

Megfordulni sokszor

A könnyű nők után,

Megnézni, milyen finom

A cipő, a boka,

S bámulni, milyen nevet hord

A boltok homloka.

Bár nincs vevő szándékod,

Megállni a kirakat

Előtt, nézni órát, gyűrűt,

Tárcát s az árakat.

S megállni a finom

Papírkereskedés előtt,

Képeslapokat nézni,

S rajtuk sok eszményi nőt,

Fővárosi művésznőket

És ismeretlen arcú

Démonokat, kik muff mögül

Kacsintanak. Oly karcsú,

Oly hódító, oly mosolygó

Mind. És kis lánygyerekek

Kik mereven az égre néznek,

Mint hitreményszeretet.

És tovább menni dúdolva,

És a fasorba érni,

Hol minden lépésedet a földön

Levélzörgés kíséri,

És színi a jó levegőt

És szórakozottan

Hallgatni messziről a villamost

Mely csilingel itten-ottan,

Mily jó mindez a léleknek,

Mily jó az idegeidnek.

Sétálni, elfeledkezni

Magadról, ez a legjobb, hidd meg.

Látod, te Tisza, terólad

Jutott mindez eszembe,

Szeretnél csendesen sétálni

És rádkiabálnak, nemde?

Megéri ez a politikát, mondd,

E bosszú, amit az utca tud állni,

E gőgös és szívtelen bosszú

Hogy téged nem enged sétálni?