Én meg a törökök

Isten tudja mért,

De a háború első napja óta

Kimondhatatlanul aggódom

A törökökért.

Pedig ha minden

Körülményt számbaveszek,

Rájövök, hogy nekem a török

Se gallérom, se ingem.

Nekem a török polgárok

Épp oly közönyösek lehetnek

Mint a szerbek vagy a görögök.

Vagy a bolgárok.

Sőt ha visszagondolok

Az elmúlt évszázadokra,

Eszembe jut néhány

Felháborító dolog.

Várna, Rigómező, Mohács...

Ó ez a betyár török

Ütötte-verte nemzetemet,

Mint a vasat a kovács.

Tulajdonképpen örökre

Engesztelhetetlenül

Haragudnom kellene

A törökre.

No de hát ilyen a jellemem,

Nem tudok haragudni rájuk,

Sőt direkt imádom azokat,

Akik vétettek ellenem.

Szóval

A háború kitörése óta

Szimpátiám együtt lobog

A félholdas zászlóval.

Képzelhetik,

Hogy el vagyok keseredve,

Mióta a bolgárok a törököt

Legyőzögetik.

Egy szörnyű végzet

Jut eszembe. A törökök azért

Vesztenek, mert én

Velük érzek.

Mindig rossz gibic voltam,

Mindig vesztettek a barátaim,

Ha a játéknál mögéjük ültem

S nekik drukkoltam.