Milyen szép idő van,
Az utcán mennyi nő van,
Mennyi szép asszony van,
Honnan, honnan?
Mintha az este
Érkeztek volna Budapestre.
Óh ez a tavasz,
Az, az!
Itt van, itt van, no látod
Végre hinni lehet neki.
Ma mért nem gomboltad be átmeneti
Kabátod?
Nyitott kabátok és nyitott fiakkerek
Kocognak
Már puhúlnak a narancsok,
És ibolya van sok.
A padokat a fasorba kirakják,
A rendőr leveszi a sisakját,
Mert megizzadt a homloka.
Sok a
Félcipőben a szép boka,
A tavasz az oka.
Nini, mit látok,
A cifra cirkuszi plakátok,
Ón jönnek a kedves népek,
A lovarnők, a szépek,
Az elefántok, a fókák,
És minden egyéb mókák,
És a meszelt pofájú bohócok,
Lelkemből minden szomorú nótát
Kigolyózok.
A kapu alatt egy új kuplét ver ki
A zongoraverkli.
A cselédek cicázva klopfolnak
S maholnap
Öntözni fogják az utcát,
Amelyen lespriccelve jutsz át.
Egy öreg ember elém járul,
Piros luftballont árul.
A felesége, az öreg duzzadt,
A sarkon kis egérrel planétát húzat.
Gyertek,
Már csinálják a kertet
A kávéház elé,
Kis asztalkákat vetnek el belé.
Megyek a kávéházba
Hogy ne legyek tavaszi lázba.
Amit motyogtam, már szégyellem,
Mert nincs nekem más kikelet:
A kávéházban kikelek
A rossz kiszolgálás ellen.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论