Louise Duval

Párisban élt egy primadonna

Nem mondhatnám hogy szent madonna,

Sőt.

De tán ez volt a fő varázsa,

Imádta a vikomtok száza

Őt.

Ám nemcsak a vikomtok, márkik,

Jöhettek őt imádni bárkik,

Ezer frank volt a diva ára

Ki azt letette paplanára

Ölelni már jogában állt

A nagyszerű Louise Duvalt.

Tudóst a holdba hiv a vágya,

És szent zsidót Palesztinába

Hiv,

A franciák dicső honába

Egy hires, drága ágyba vágy a

Sziv.

A körmét sóhajtozva rágta

A Quartier minden diákja

S mont-martrei kis fodrászlegények

Habjába könnyek csepegének,

Potyára senkivel se hál

Az isteni Louise Duval.

Saint-cyri nagy kadettkaszárnya

Rossz asszonyoktól óv a szárnya

Még.

De a saint-cyri hősi házban

Kétszáz kadett szerelmi lázban

Ég.

A nagy Louise-ért oda lettek

Ők is, szegény kétszáz kadettek,

S az arcképét kinyirva szépen

Ott őrzi mind a blúz zsebében,

Holdfénynél nézi s úgy zihál:

Loise, Louise, Louise Duval.

S egy túlságos szép nyári este

Egy bús kadett szavalni kezdte

Ezt:

Fiúk meddig fogunk habozni,

Az én eszem már bomladozni

Kezd.

Kétszáz bajtársam jöszte jöszte,

Öt-öt frankot tegyünk ma össze,

Ebből ezer frank épp kijut,

Kisorsolunk egy szép fiút,

Az lógjon majd Párisba át,

Ölelje meg Louise Duvalt.

A primadonnát másnap este

Egy reszkető kis hős kereste

Fel,

Rézből ragyog tizenhat gombja,

A leckéjét dadogva mondja

El:

Madame... Saint-Cyrből jöttem éppen

Kétszáz szerelmes sziv nevében,

Öt frank... s öt frank... egy élet szebb lesz,

Tessék csak nézni: itt az ezres...

- Mon ami - szól a nagy Duval -

Ha itt a pénz, minek dumál.

Lejárt a csókok éjszakája

Mely csupa láz és csupa drága

Méz,

Kadettünk útrakészen állva

Kezet csókol s a szép Duvalra

Néz:

Merci, madame, köszönöm százszor,

Bárány valék, ön volt a pásztor,

Ön előtt nőt még nem öleltem,

Örökre büszke lesz a lelkem...

- Szemet lesütve szalutál: -

Agyő, agyő Louise Duval.

Az ünnepelt nő meglepetve

Tekint az elpirult gyerekre,

Ó!

A szűzi bájnak ő is híve,

Ugy érzi most, hogy züllött szíve

Jó!:

„Que c' est gentil, mond Dieu... maradjon:

E szép éjhez szenny ne ragadjon,

Emlékem legyen szent és tiszta,

Fiacskám itt a pénze vissza!”

S öt frankot oda adogál

Könnyes szemmel Louise Duval.