Rikkancs

Hű, kajabál

Szalad, megáll,

Hóna alatt

Szorúl a lap.

Elád egyet,

Tovább rohan

Eladni mind

Amennyi van.

Orditja fel az égig

A nagykörúton végig

A páratlan szenzációt,

Bőgi, dörgi,

Rekedten hörgi,

És azt a rémes eseményt

Amely szegényt

Ilyen nagy izgalomba ejti,

Félóra múlva elfelejti.