A persely

Volt egyszer egy derék leányzó

Derék volt ő és takaros.

S nagyon szerette a leányzót

Egy tisztességes iparos.

De a házasság réve hej be volt előttük zárva,

Mert a leány meg a legény szegény volt és oly árva,

S ha már az Isten nem segít -

Oh kitaláltak valamit,

Oh kitaláltak valamit.

S szólt egy nap a fiú: galambom!

Én most egy kis perselyt veszek,

S valahányszor mi csókolózunk

Egy forintot beléteszek.

Ezután dolgozni fogok akár egy marha meglásd

S szorgalmasan fogjuk kedves babám, szeretni egymást,

S a sok forint, ha százra nőtt,

Megtartjuk majd az esküvőt,

Megtartjuk majd az esküvőt.

S a szerelmes ifjú kézműves

Így szólt és így cselekedett,

Gyakran átölelte babáját

S egy pengőt a perselybe tett.

És egy szép forró éjszakán oszt szólt a legény: „Drágám!”

A kis perselyt, a csók perselyt meg kén nézni tán már,

Sok volt a csók, sok volt a méz -

Tán együtt is lesz már a péz,

Tán együtt is lesz már a péz!

És feltörte a nehéz perselyt

S a legény majd esik hanyatt.

Mert szétgördülni lát nagyon sok

Ötkoronást meg aranyat.

Nem forint van benne csupán, s tátva maradt a szája

S szegény legényre nagy büszkén ránevet a babája:

Talán az hitte valaha -

Más is oly smucig mint maga!

Más is oly smucig mint maga!