A gummirádlison

1.

A szép Stefánia úton

Tavaszi este volt,

Mint női fülben a buton,

Ugy fénylett fenn a hold.

A lég oly édes, langyos, tiszta,

Sokan kocsiztak össze-vissza,

S egy szép ruhába öltözött

Asszonyka ült két úr között,

Két úr között ült, a bizony,

Egy gummi-gummi-gummirádlison.

2.

Az egyik ur az jobbfelül,

A másik balrul ült,

S ki balrul ült, az asszonyért,

Kiváltkép lelkesült.

Sugott fülébe sok-sok szépet,

S két láb érintkezésbe lépett,

S mint banketen a poharak,

A térdek már kocintanak...

Igy folyt a plátói viszony

A gummi-gummi-gummirádlison.

3.

A másik úr, ki jobbra ült

Az asszony oldalán,

Lassankint mindent észrevett

S igy dünnyögött: „Na lám!

Hát kellett ez ma este nékem -

Csalásba kezd a feleségem!

Szétütnék köztük egy kicsit -

Ha én fizetném a kocsit...

Elönt a méreg, az iszony

E gummi-gummi-gummirádlison.”

4.

A férfi, aki balra ült,

Imádta hőn a nőt,

A karja csúszott s végre a

Tenyerén hordta őt.

Az asszony némán helybenhagyta...

S ajkát a férj búsan harapta:

„Nem értem, mért gunnyasztok itt.

Hisz húznom kéne a kocsit:

Mert egy ló ül, isten bizony,

E gummi-gummi-gummirádlison.”