A Sándor utca

Ez az utca oly különös,

Ily utcában még sohse laktam,

Idegen nekem ez a csönd

S a nép fölöttem és alattam.

Gyűlölöm ezt az uri csöndet,

Oly üres, gőgös, oly sivár...

A Sándor utcán villamos nem csönget,

Itt verklis, handlé sohse jár,

Itt verklis, handlé sohse jár.

Komoly, bús, barna paloták

Állják körül a Sándor utcát,

Szentségtörő vagy, egylovas,

Ha rajta dübörögve futsz át.

Itt áll a parlament, a régi,

S a Muzeum is itten áll,

Mely mult időkrül némán tud regélni -

És itt lakik Gyulai Pál,

És itt lakik Gyulai Pál.

Akácfa áll az udvarán

Ez utcában sok néma háznak,

Zsalu őrzi az ablakot,

S mögötte halkan zongoráznak.

Akácillat, hervadt szonáta

Az utcán este átsuhan

S kiáll egy sápadt asszony ablakába

S a holdba néz szomoruan,

A holdba néz szomoruan.

Nincs esti séta, nincs kaland,

Családapák, szegény diákok,

Midőn fölébük hull az éj,

Eloltanak minden világot.

Alszik a Sándor utca némán,

Az éjnek itt nincsen szava...

A sok palota oly sötéten néz rám,

Ha hajnalban megyek haza,

Ha hajnalban megyek haza.