Vasárnap délután

A múlt vasárnap délután

Én, falusi liba

Kimentem, mert volt kimenőm,

A hires vurstliba.

Hogy csilingelt, hogy ragyogott,

Eltátottam a szám,

A menyország leszállt oda

Vasárnap délután.

Málé szájjal a vurstliba

Flangérozok magam,

Egyszercsak egy szép katona,

Megfogja derekam:

„Gyerünk, üljünk ringlispilre,

Na gyere violám,

Itt a ligetbe így szokás

Vasárnap délután.”

A ringlispil de szép, de jó

Arany hintó megy ott,

Vitéz Lászlót is láttuk oszt,

Nevettünk jó nagyot!

Ittunk édes piros vizet

S vót nagy kifli de hány,

Milyen sok szép szokás van ott

Vasárnap délután.

Estefelé eccerre csak

Aszongya a baka:

Gyerünk mostmár a sűrűbe,

Míg nincsen éccaka

Na gyere mán, na gyere mán,

Ne nézz olyan bután

Ez is szokás a vurstliba

Vasárnap délután.

Cselédleány is, baka is

Bujkált ott sűrűen,

Én istenem, mi lett velem

Ott benn a sűrűben!

De megvigasztalt a baka:

Ne sírj te kis leány

Most már tudod, mi a szokás

Vasárnap délután.