Oregon

Van egy ország messze-messze,

Óceán ködébe veszve,

Egy bűbájos tartomány,

Ahol bőven van dohány,

Reggel, este, jobbra-balra

A boldogság gyújt ott dalra,

Egy álomföld, regehon,

Melynek neve Oregon.

Erdőnek néznéd a buzát,

A kocsit meg csirkék huzzák,

Nem látszik ki belőle, tyhű,

Olyan magos ott a fű,

A telegráf oszlopának

Szalámirudat használnak,

Oh öregem, oregom,

De szép lehet Oregon.

Nem vetettél s van vetésed,

Égből hull a fizetésed,

Megcsókolhatod a nőt,

S nem kell kitartani őt,

Honatyát ott ki nem vernek,

Honatyát nem is ismernek,

És rendőrség és pofon

Nélkül elvan Oregon.

Mit mondjak még, mit vázoljak?

Villamosok nem gázolnak,

Nem reszket rajtad a bőr,

Mert nem jön az ellenőr,

Kocsis sem ver, autotaxi

Száll ott, vigan ül rajt Maxi,

Pista, Ödön, meg Egon,

Igy csinálja Oregon.

Nincs, mint nálunk, annyi tenger

Csunya, ravasz, gonosz ember,

Ott a nép szép könyveket

Olvas és sir könnyeket,

A kártyából nincsen kára,

Mert nem játszik csak fricskára,

Mindig jó a telefon,

Jó az egész Oregon.

Mindezt én nem tapasztaltam,

Hanem egy szép este halkan

Hallgattam egy idegent,

Ki mesélni megjelent,

S néztem a vetitett képet

Egymásután a sok szépet,

Néztem, néztem a padon

És gondoltam: Oregon...

Pászor, Pásztor, miér tetted

Oregont lelepleztetted,

'sz ugyse mentem volna én,

Csak merengtem volna én.

Hát seholse szebb az élet?

Itt kinlódjak s ne reméljek? -

A fejem megvakarom:

Le van zárva Oregon.