A majom

Egyszer volt egy majmocska,

Tán ökölnyi lehetett,

Hogy elhozták Afrikából,

Ahol szegény született.

Egy goromba vén emberrel

Vásárról vásárra járt,

Az a farkát ráncigálta

Mindössze ennyibül állt.

Rossz gyerekek elkövettek

Vele sok csinyt, csunya cselt,

Dacára hogy kapitányi

Diszegyenruhát viselt.

Bolhászkodott, vicsoritott

És ha kellett, szalutált,

Az ő élethivatása

Mindössze ennyibül állt.

Egy este a majmos ember

Nagyon leitta magát,

S eliszkolt a majma, tőle

A kocsmaablakon át.

Erdőn-mezőn, árkon-bokron,

Szárazföldön és vizen

Visszamászott Afrikába

Egy év alatt ugy hiszem.

Rongyos uniformisába

Egy fa alatt oszt megállt,

Ott meglátta vén szüléit

S nékik sirva szalutált.

Édesanyja majd elájult

Viszontlátván szép fiát,

De az apja végignézte

S szigoru pofát csinált.

„Ejnye taknyos, ez is sarzsi?

- Igy dörgött kemény szava -

Mars vissza, s mint generális

Gyere nekem majd haza!”