Sokat ne várj a szerelemtől

Sokat ne várj a szerelemtől

Óh ifjúság őrült ne légy,

Szívedbe téved

És otthagy téged

Mint ha cukorra szállt a légy.

Az életed ne add el érte,

Örök szent eskü nagy hiba,

Mert más az élet

Mint a regények

S mint Charles Boyer a moziba.

Mit is jelent a híres Ámor,

Két hétköznap közt kurta bált,

Egy ittas percet,

Hogy elfelejtsed

A vénülést meg a halált.

Egy dalt a rémes lárma közben,

Pár szép szót szomjas ajkadon,

Tangót a bárba,

Csónakot nyárba,

S egy hosszú csókot a padon.

Sétát kettesbe fenn a Bástyán,

Suttyomba firkált levelet,

Telefonálást,

Kapuban állást,

Egy sóhajt... és Isten veled.

Jaj meg ne várd a csúf csalódást,

Hízelgő napfény alkonyát,

Mikor a könyved

Legszebb, legkönnyebb,

Csapd be, ne olvassad tovább!

Hervadni kell a szerelemnek,

Hisz az tavaszi ibolya,

Csupán a száraz

Csinált virág az,

Amely nem fonnyad el soha.