A pesti ház

A pesti házban, pesti házban

Kinyitják reggel ötkor a kaput,

Jön tej, meg ujság, zsömlye, posta

És nyolcra a gázszámla is befut.

A ház álmából észretért,

Jönnek húszféle részletért.

A telefon cseng még ahol van,

Pokrócot ütnek, melybe por van,

Ajtót csapdosnak, hűhó, csupa láz

A vedlett, fáradt pesti ház, a pesti ház.

A pesti házból, pesti házból

Az iskolába üget a gyerek,

Az OTI-ba lohol az orvos,

Markó-utcába ügyvédemberek.

Állástalan fiatalúr

Hová, nem tudja, csak vonúl,

S vonúl csarnokba, irodába

S nem tudni hová a csodába

Asszony, leány, fiú meg férfi száz,

Elcsendesül a pesti ház, a pesti ház.

A pesti házra, pesti házra

Az unalom, a bánat ráterül,

A házmester zúg valamerre,

Egy varrógép hadar kegyetlenül.

Egy láb kitartóan sikál

És egy makacs kéz muzsikál,

Csengő, kulcszörgés, nyílik ajtó,

Jön kézbesítő, végrehajtó,

Ez már egyáltalába nem blamázs,

Hozzászokott a pesti ház, a pesti ház.

A pesti házban, pesti házban,

A délutánt, csak Isten látja azt,

Egyik lakásban vak botorkál,

A másikban szépasszony rúzst ragaszt.

Itt egy vad férj széket dobál,

Ott egy kisbaba sírdogál,

Ugat a fokszi és két rádióból

Két jazz vitázik Varsóból, Oslóból,

Mentősziréna... itt állt meg, vigyázz!

Összeszalad a pesti ház, a pesti ház.

A pesti házra, pesti házra

Rácsukják este tízkor a kaput,

Jönnek mozikból, kávéházból,

Találkáról a hitves hazajut.

Sok árnyék, mind rendezkedik,

Eszik, nyujtózik, vetkezik,

Följebb, lejebb a fény kialszik sorba,

S egy kis cseléd, kinek már semmi dolga

A kapuban friss honvéddel cicáz...

Mögöttük halva áll a ház, a pesti ház.