A korzó

Amig beléd csomagolnak,

Szükkeblü koporsó,

Örömöm és bánatom a

Dunaparti korzó.

Olykor délben, máskor este

Én szomoru garszon,

Kihordom a Dunapartra

Igénytelen arcom.

Nézem ott a nőket, nézi

Holdkóros a holdat,

S oly keserü lesz a szivem,

Mint a lugkőoldat.

Mert a külsőm akármilyen

Igénytelen ámbár,

Azt hiszem, hogy minden urhölgy

Kizárólag rám vár.

S nem tarthatom magamban, csak

Buta tévedésnek,

Hogy mindenre reánéznek,

Csak épp rám nem néznek...

Ülök, ülök, a nap rám süt

Egész iszonyuan,

S szivemben, - talán már mondtam -

Tüzes, forró bú van.

S mit követ el egy rajongó,

Ha minden hiába -

Beleugrom minden délben

Busan a Dunába.

Nem éppen a vad habokba,

Nem, kissé odábbra -

A Scholz-féle friss, üditő

Dunauszodába.