A sánták ligája

Van a világon mindenféle

Embersereglet:

Klub, társaság, szövetség, egylet,

Szövetkezet, kör és liga.

Egyikbe jár Zsiga,

Míg Jakab

A másikba' tag.

Ligákra, klubokra, körökre

Feloszlik a világ örökre,

Mindegyikben, ha éppen ráér,

Egy más világ él,

A nagyvilágtól mind elkülönül...

És e társaskörök közül

A legujabb egy liga, mely a mult

Héten Párisban alakult.

Be nem léphet e ligába,

Akinek kettő a lába,

Csak egy lábbal

Lehet átal

Lépni az uj liga küszöbét:

Igen, igen, az uj liga övék,

A sántáké.

Aki egy sulyos baleset

Folytán az egyik lábától elesett,

A megmaradt lábbal ma már

A sánta-klubba jár.

Viselnek mankót, vastagot

A klubtagok,

Mint egy karddal, mind büszkén lépeget

S lenézi az épeket.

Mily szép is, ó, az összetartás,

A sánta mind eggyé kögül

S ki legjobban sántit közöttük,

Azt megválasztják elnökül.

„A lábamon alig-alig állok!” -

Ez a jelmondatuk

És szigoruk a házszabályok:

A klubba tagnak

Be nem fogadnak

Pupost, vakot,

Ugy élnek ott maguk között

A mankóba öltözött

Exkluziv klubtagok.

A Jockey-klubbal nem cserélnek,

Oly intim, vidám lesz a klubélet,

Csak egy hiányzik majd. Noha

Másban nem is lesz ott hiány:

A sánták kaszinója tán

Táncmulatságot nem rendez soha.