A lakó

Lakó vagyok Budapesten,

Ezt nyögi a testem, lelkem,

Bubánatra az nagy ok,

Hogy pesti lakó vagyok.

Partájnak teremtett Isten,

Gyalog járok, avagy liften,

Kocsin csak nem járhatok -

Én pesti lakó vagyok.

Isten, minden teremtményed

Közt a partáj legszerényebb,

Örülök, hogy lakhatok,

Én pesti lakó vagyok.

Egy piszkos kis lyukban lakom,

Lichthofra nyíl az ablakom,

Birodalmam egy sarok,

Én pesti lakó vagyok.

Rossz a gáz, a vízvezeték,

Fehér falak mind feketék,

Én mindent türök, hagyok -

Én pesti lakó vagyok.

Rossz az ablak, rossz az ajtó,

De bejön a végrehajtó,

Mindig tudom, mit dadog -

Én pesti lakó vagyok.

Felpofozhat, ó, nem egyszer

A háziur s a házmester,

Arcomon pofon ragyog -

Én pesti lakó vagyok.

Háziuré a borostyán

S én pihenek száz poloskán,

Mely ágyamban andalog -

Én pesti lakó vagyok.

Akár télben, akár nyárban,

Stájgerolnak, ha fertály van,

Háziuré ez a jog,

Én pesti lakó vagyok.

Máma százzal stájgerolnak,

És kétszázzal ujra holnap,

Nem mulnak el a bajok,

Én pesti lakó vagyok.

Ha meghalok, ha e gyász ért,

Ó, nem engem, de a házbért

Fölviszik az angyalok -

Én pesti lakó vagyok.