Midőn először csalja meg
Férjét a nő,
Ugy fél, ugy drukkol, ugy remeg -
Bajban van ő.
A szeretője küszöbén
Haboz egy percig, míg bemén,
És bent pirul és sir, na ja,
Fél, hogy borzas lesz a haja.
A csókja gyors, zavart, ijedt,
Felöltözik, hazasiet;
S otthon megesküszik, hogy ujra
Bizisten nem megy randevura.
Mikor másodszor csalja meg
Férjét a nő,
Egyáltalában nem remeg,
Nevetve jő.
A kis fészekbe betör ő,
Mint egy többszörös betörő,
Nincs már szemérem, nincs veszély,
A pletykától csöppet se fél,
Csókol sokáig, nagyszerün,
Szemébe henceg már a bün,
A lelkiismeret nem furja -
Miért ne menjen randevura?
Mikor tizedszer csalja meg
Férjét a nő,
Szerető - férj már egyremegy,
Ásitva jő.
Oly közönyösen nyit be már,
Mint aki hivatalba jár...
Nincs már a csókban oly varázs,
Nem érzi, hogy ez bűn, csalás,
A pásztoróra véget ér,
Unottan, mint jött hazatér;
És elhatározza, hogy ujra -
Egy másikkal megy randevura.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论