A kávéház

- Elégia -

Budapesten pincérsztrájk lesz,

Alkalmasint az lesz itt,

Leteszik a frakkot zordan

És a harcot felveszik.

Zakkót vesz föl s sztrájkba ballag

A markőr, a fizető...

Gyülik, gyülik, nagygyülést tart

Homlokomon a redő.

Bezárul a sok kávéház,

Megáll üzletmenete -

Ó e hirnél nem sötétebb

Egy pikkoló fekete.

Kávéház, te nyájas hajlék,

Én édes, szükebb hazám,

Most, hogy a sztrájk veszélyeztet,

Most szeretlek igazán.

Gondolok rád meghatottan,

Érző szivvel, álmodón:

Oda lesz a búfelejtő

Délutáni pikkolóm.

Oda lesz a billárdpárti

És az olcsó kaszinó -

Nem járhatok finom klubba,

Mint Festetich Tasziló.

Oda lesz a társaságom,

Annyi pajtás, jó, derék,

Mind, akivel elcsevegtem

És nem tudtam a nevét.

Oda lesz a sok szép asszony

S a tartalmas élclapok -

Művelődtem száz ujságból,

Most már elbutulhatok!

Habos kávé, bécsi virsli,

És pohárban két tojás...

A jövőben mindez emlék,

Büvös, csalfa látomás.

Ugy szeretlek, ó kávéház,

Mint a polgár a hazát,

S szivemet most valóságos

Honfibánat hatja át.

Ó, ha zárva lész előttem,

Én, akár a számüzött,

Busan ülök kis szobámban

A rossz butorok között...

Ó, ha tényleg pincérsztrájk lesz,

Ha jönnek a bus napok -

Kávéházam el nem hagylak,

Én pincérnek fölcsapok!