Fohász

Bárcsak felmehetnék

A mennyekbe liften,

Térdelnék Elébed

Te jóságos Isten.

Kezem összetenném,

Úgy kérnélek Téged,

Tegyél nekem egyszer

Egy kis szívességet.

Amit Tőled kérnék

Szepegve, dadogva,

Egy szavadba kerül,

Egy bólintásodba.

Könnyem is pottyanna,

Előtted nem szégyen,

Kérnélek jó Isten

Hogy most tél ne légyen.

Szentséges Közönyöd

Jobb időkre tedd el:

Az idei telet

Engedd el, engedd el.

Pillants le erre a

Megbukott országra,

Lyukas tetők néznek

Te fényes orcádra.

Nincs ablak a falban,

Pincébe fa nincsen,

Nincs szűcs, ki vállunkra

Meleg bundát hintsen,

Vékony rongyainkat

Nézzed jó Teremtő,

S ki cipőt talpalna

Nem jön olyan mentő.

Jaj, ha a tél ránk nyit,

Megfagy itt az ember:

Ne legyen december,

Legyen csak szeptember.

Gyepen ne legyen dér,

Zuzmara az ágon

A mezőt liszt lepje

Most Magyarországon.

Hó, eső ne hulljon,

Föld ne legyen fertő,

Essék, ha esni kell,

Inkább majd tépertő.

Ragyogok majd Rád, mint

Gyertyalángos oltár,

Sose felejtem el,

Milyen kedves voltál.