Montignoso

Ismerik, remélem,

Azt a nőt, akit

László Rózsi itt most

Hévvel alakit.

Én vagyok a büszke, kényes,

Szenzációs, vadregényes,

Csókra éhes, szenvedélyes,

Férfit orzó

Hires-neves Montignoso,

Montignoso!

Én valék a Lujza,

Fejedelmi szász,

Elszéditett Giron,

Törje ki a frász.

Volt gyermekem öt-hat példány,

Mind ott hagytam vigan, léhán,

Mondott egyszer a nyelvmester

Egy-két jó szót

És elvitte Montignosot,

Montignosot!

Nem sokáig volt a

Nyelvnek mestere,

Lanyhán működött és

Kirugtam erre.

Ujabb férfi nagyon kell itt:

Elcsábítottam Tosellit,

Toscánába vitte vágyva

Csókolózó

Telhetetlen Montignoso,

Montignoso!

Zongorázik nékem

Éjjel-nappal ő,

Ámde nemsokára

Néki is agyő!

Tosellit is unom már, ó:

Fortissimoból piánó...

Szivem dobban - hol egy jobban

Zongorózó:

Ezt keresi Montignoso,

Montignoso!

Ah... ki játszik itt lenn,

Fiatal, ügyes,

Milyen szép az orra,

Szeme mily tüzes!

Olyan fürge, mint a zerge -

Moszjő, gyerünk Heidelbergbe,

Énnálam verd Albert, Albert,

Gyerünk ó... ó...

Érted eped Montignoso,

Montignoso!