Az én batyum

Hurcolom mint a vén zsidó

A falunkban régesrégen,

Kirakodott a kocsmában,

Néha meg a faluvégen.

Kék meg zöld üvegkalárist,

Gyűrűt, gyűszűt, bugyellárist,

Viaszbábut, óh nagyszerűt,

Selyem hajút, lakkos szeműt.

Falu népe körülállta

És bámulta és csodálta.

Az én batyum, az is tele,

Jaj de régen járok vele,

A portékám csuda volna

Ha kiraknám mindet sorba.

Szépsége van, mese fénye,

S tudom, senkinek se kéne.

Nem rakom ki, dehogy rakom,

Csak itt csendben tartogatom,

De ha messzi útra kelnék

S a batyumat nyitva lelnék,

Látnák, e fényes göröngyök

Lelkemből hullt drága gyöngyök.

Tükör, gyűszű meg kaláris,

Pántlika meg bugyelláris,

Ez mind jókedv, öröm, jóság,

Szebb és jobb mint a valóság,

Ráhagyom erre az árva

Szeretetlen rossz világra.