Az olvasóhoz

Szívemmel, szívemmel

Szívtelen világba estem

Vétkeknek nem való a lelkem

Kínoknak nem való a testem.

Nem lehet, nem lehet

Nyakamba hegedűt venni

Ráhúzni a szélvész szerelmet,

A sikollyal kéjútra menni.

Nem tudok, nem tudok

Jajszóval kontrázni a bálnak,

Eső levél elé térgyelni

Fáklyát nyújtani a halálnak.

Nem birom, nem birom

Felköszönteni a holdat,

Nem birom hírrel híresztelni

Azt, hogy virágok leszünk mi holnap.

Az élet, az élet,

Fényes lármák, dalok, sugalmak,

Fohász, füttyszó s atlanti orkán:

Az összecsapott két kéz közt hallgat.

Álmodni, álmodni

Hanyatt, süket, vak fejjel, meredten

Nem tudok, nem tudok már,

Álmodni is elfelejtettem.

Itt voltam, itt voltam,

Amit hoztam azt le nem adtam.

Szétnézek a tévesztett tájékon

Egyedűl sárga alkonyatban.

Meghalok, meghalok,

Fenn tiszta fellegek takarodnak.

A sírban elerednek könnyeim

S örökkön örökké folyni fognak.