Vonat az erdőn

A vonatunk egy erdőn rohant átal,

Vadul robogva ment a gyorsvonat;

A mozdony füttye élesen riadt -

S elhallgatott az ágon a madárdal.

A szürke füst a lombokon szétáradt...

S a csöndesen mélázó rengeteg,

Tündér, manó tanyája, megremeg...

Borongás lengi át a néma fákat.

Az erdő elmereng... az ősi fák,

Kik itt fognak örökre állani,

Kiknek az erdő az egész világ -

Látják a gőzöst messze szállani.

Elátkozott rabok a rengetegben

A gyökerüket föl nem téphetik,

Élnek és nincsen életük nekik;

Állnak lekötve, gyáván, tehetetlen...

A vasszörny füttye, füstje, robogása

A világból kegyetlen üzenet:

Édes, regés szűz nyugalmat temet,

S lázadást lop a boldog álmodásba.

...S a lombok közül a vonat után

Egy szellő indul, sóvár és kesergő;

Panaszát, bús vádját sohajtja tán

A vonathoz az erdő...