Reggel felé


Csókolja már a buja hajnal
Piros ajkával az eget.
Bezárul a csudás meséskönyv:
Az éjszakának vége lett.

Óh éjszakám, a hajnal eljött,
Kiábrándul szerelmesed...
Kacagnom kell a szép meséket,
Amikben hinni jól esett.

Sejtelmes álompalotáim:
A mások rút bérházai...
És szárnyam a rideg falak közt
Vergődik, nem tud szállani.

És halkan csüggedésre bágyad
A rajongásom, a bohó,
Siratom a vidám virrasztást
Én léha, lusta álmodó!

Az élet indul a robotra,
A napfény útjára ragyog,
Vad zsongással táborba szállnak
Az alkuvók, a józanok.

A való ébred... előtörnek
Ujjongó lázban az erők -
Idegenül, fásultan nézem
Az álmos kávéház előtt.

...Menjünk aludni. Megindúlok
Tünődve, lassan, egyedül,
S úgy érzem, az eltűnt sötétség
Az én lelkemre nehezül...


作者
厄爾諾·賽普

来源

https://github.com/elte-dh/poetry-corpus/blob/main/level1/Szep_14029/Szep_14029_0249.xml


报错/编辑
  1. 初次上传:李大侠
添加诗作
其他版本
添加译本

PoemWiki 评分

暂无评分
轻点评分 ⇨
  1. 暂无评论    写评论