Harapás

Mikor belém mart a foga

Én észre sem vettem bizony

Belém mart, volt hozzá joga

Nyomát nyolc napja hordozom

Megláttam a tükör előtt

Reggelre, édes istenem!

Hogy visszaképzelhessem Őt

Behúnytam elbájolt szemem

Irtózatos hogy meghalok

És elfelejtem a nevét

Sötét hideg semmit falok

Nem szája parfumös hevét

Első reggel viola volt

Az a szerelmes drága nyom

Csuda bolond viola hold

Itt kelt föl a bal vállamon

Borult kék lett (a széle rőt)

Másnap reggelre már a hold

Nézem harmadnap délelőtt

Kerek, kerek hű tintafolt

Negyednap pernyeszínt kapott

Ötödnap lett sápadt hamu

Aztán fehér lett a hatod

Napon, de sárga hajlamú

S tegnap lett barna, halovány

Ma már csak árnyék, lehelet

Nem láttam még ilyen sovány,

Ily finom hervadt levelet.