Hadd látogassalak meg elhagyottak

Hadd látogassalak meg elhagyottak

Hisz én is el vagyok hagyatva

Sötét van és hideg van egyedűl

Cseréljünk sóhajt szerteszórt szívek

Hozzátok érek, megszólítalak

Idegenek kiket nem ismerek

Hisz idegen vagyok magamnak én is

A testem lelkem ismeretlenek

Szeretni kívánnám saját magam

Hát hadd szeresselek hasonlók

Hát hadd szeresselek szegény szegények

Mert én szegény szegény szegény vagyok

Egy fűszál nem nő sík tenyeremen

Arany nem foly csak sárga víz szememből

Felhőkhöz ágaskodni nem birok

Hogy tapogassam és szagoljam őket

Vének karoljatok belém

Én jó pajtásotok vagyok, mert nékem

Az élet messze s a halál közel

Ti asszu hangú érdes férfiak

Borítsátok vállamra kezetek

Én is bűn gond és búbánat vagyok

Jaj gyermekek kis tiszta gyermekek

Lepjetek meg mint tavaszi kiöntés

Hadd essem el botolva köztetek

Tudatlan, gyönge s ártatlan vagyok

Csúfoljatok ki mert otthagytalak

Arcomba hulljatok lombok virágok

Leányok asszonyok, leányok asszonyok

Én nem vagyok más nemzet, más világ

Szívem tűpárna s két ajkam panaszt köt

És éjjel nappal csókot álmodok

S két bimbót látok két holt mellemen.