Köszöntelek mint napfényben hulló levél

Kényes nyögésed nem jut a fülemhez

Szemeden át a végtelenbe nézek

Hajaddal játszom s elfelejtem a neved

Csókom csalás, álom visszhangja hangom

Alakom a forgószél képzeménye

Hazám a köd, majd eltévedsz és sírni fogsz

Árnyék kezemből ujjaid kiesnek

Sikolthatsz, odaadlak a halálnak

Nem élek én, én meg se hallhatok veled

Menj, mézes hőség, útonálló szépség

Mit kérsz? fejem némán azt inti: nem nem

Nincsen szívem, szívem helyén a föld szorong

Az alkony ünnepélyén vérzem érted

A holdból egy súgárral símogatlak

S köszöntelek mint napfényben hulló levél.