Részvét

Ha olvasztott arany csurogna

Könny helyett két szememből,

Ha sóhajom selyem szál volna,

Pamut lehetne legalább!

Ha véremnek minden lökése

Egy-egy ital tokajit adna

S a haldoklóknak egy-egy percet érne

Pillám sűrű szökellete.

Ha milliónyi pórusom

Fűtést küldhetne télire

S kezem lebbentve mint a bűvész

Szórhatnék széjjel a világra

Csókot, jó szót, füttyöt, kacajt

S minden lépésemből csudára

Házhely meg szép kis kert kerülne,

Én éjjel-nappal vándorolnék

Higyjétek meg hogy le sem ülnék,

Ha térgyem érezném gyűrődni,

Felnéznék, egy kortyot húznék az égből

S danolva ballagnék tovább.