Rigó

Nem megy ez a vers dámának

Se az ország kormányának

Se magyarnak se zsidónak

Csak a fekete rigónak

Az én szívem, mely vidéki

Régi tisztelője néki

Különösen respektálom

Hogy itt lakik télen nyáron.

Velünk fázlódik míg nyár lesz

Ilyen drámai madár ez

Ha cigány is, ha paraszt is:

Úriember, príma klasszis!

Madaram, csak tűrd el kérlek

Hogyha szemedbe dícsérlek,

Ha hálámmal pötty leventém

Cirógatlak tollad mentén

Nem szoktál tükörbe lesni

Se fényképészt fölkeresni

Bárcsak látnád pedig, bárcsak

A rigók mily elegánsak

Nincs Zwiebacknak próbalánya

Nincs mágnásnak díszdolmánya

Kiér adnám jó kis állat

Pernyeszínű tollgúnyádat

Se hajdú sárga csizmája

Se színésznő harisnyája

Hogy ne lenne hetykébb nála

Bagaria lábodszára

Amint lebbensz, amint nyugszol

Farkod játszik, fejed kuksol

Amint moccansz esők mellett

Nézhetné a cári ballet

Úgy figyellek tolvaj kéjjel

Ha az ágról nézel széjjel

Borostyán csőröd esetleg

Parancsol egy cigarettet?

Nincs szívemben oly szerelem

Nincs oly tréfám, nincs oly elvem

Nincsen oly eszményi, mint az

Mikor egyet furulyintasz

Mondd éhes vagy, vagy ihatnál

Mikor rigó hangot adtál

Vagy tán egy csepp csókot innál

Ha torkod tündérje trillál?

Kár hogy olyan csoda nem nyit

Hogy nem érhetünk el ennyit

Hogy egyszer csak nyelvem érted

S bemutatkozhatnám néked

Én emlékszem anda csendben:

Ismertelek, te is engem,

Hajnalálom közbe híven

Elfájúl füttyödre szívem

Hogy élsz te meg szavak nélkül

Hogy élsz te meg javak nélkül

Hogy élsz te meg isten nélkül

Hogy élsz te meg minden nélkül

Társaságom vajon kell-é

Meghínálak kályhám mellé

Szolgálnék téli diétát,

Fenyőmagot, sárgarépát

Úgy sajnálom, mikor sétálsz

S arra lépek és odébb állsz

S felszállasz a fán egy helyre

Mintha finom lift emelne

Amit piszkolsz az is tiszta:

Egy galambszín kis giliszta,

Meleg... még él a kis árvám

A kalapom karimáján.