Gerjedelem

Úgy szeretnék a szegény világnak valamije lenni,

Nap, akitől kezdenek a házak reggel melegedni

Vagy a csillag az esthajnalcsillag, ki első az égen,

Kinek minden cselédek örülnek a borult vidéken

Vagy az álom, betegek meg bénák melyben elpihennek,

Melyben se a bánat, se a szégyen, se a bűn nem szenved

Furulyaszó, mely az erdőn túlról késő este reszket,

Szomorúfűz, aki meghallgatja a kis fakeresztet.