A felhőkhöz

Úgy kínlódom hogy felvegyem fejem

Egy pillanatra még, ti felhők

Örökre búcsút venni Tőletek.

Ti felhők, kik fölöttem várakoztok

Bocsássatok meg, csókom el nem ér

Ti felhők, lám a sárba fekszem

A góliát Baj a nyakamra lépett

Ti felhők, bársony erdeim

Oh ifjúság nászágyai

Angyaltiporta szőnyegek

Festmények, égi múzeum!

Szabadság, emlék, gyermekábránd

Színház, világtörténelem

Álmélkodó ősállatok

Oh tenger, édes óceán!

Ti felhők, ünneplő tribűnök

Ti megváltást borító kárpitok

Szegények fénylő palotái

Ti ártatlan rózsás megyék

Boldogságos bandérium

Ti halhatatlan örömök

Oh néma, néma himnuszok

Melyekben a magas jövők zenéznek

Ti felhők jaj szólaljatok meg

Zengjétek hogy a tietek vagyok

Ájúlok, már fájdalmam is megáll

Már szellemem, szívem kimúlik

Felhőim mentsetek meg, felhők!

Vakok az emberek a földön

Ha én elvesztem, nem lesz senkitek.