A padon firkantottam

A felhőknek bárányos gyűlése

Az időnek ájúlt repűlése.

Levegő, meleg édes üresség

Fecskék, messzi kerengélő fecskék.

Virágos ága mandolafának

Virágos ága mandolafának.

Látom világos van, érzem arcom

A csodálat önt le, majd elalszom.

Rózsa szín az a mandolaágon?

Szívem lüktet, hallom némaságom.

Abbázia, 1920 április