Hol van valami

Hol van valami tünékenyebb hangtalanabb annál, mikor egy nagy madár szárnyal az égben

És ugy hagyja nyujtva két szárnyát és ugy látszik mintha alámerülne

S megint emeli két szárnyát, s mintha álmában emelné s úgy száll előre, feljebb.

Tán az gyengébb és ámulatosabb, az mikor télben elkezd a hó pelyhenkint esni

Vagy az mikor július arany zöld füvén homály oson átal mert gondolt az ég egy felhőt.

Hát az mikor szikkad a szivárvány és még ott van de már nincsen ott, ki emlékszik?

Ki leste meg azt a hajolást, azt amint a rózsafej meghajtja magát a szárán

És úgy marad bukva s a földet nézi mintha így óhajtana tükörbe nézni

S úgy várja meg az októbert. A rózsa főhajtását ki látta, kinek a szíve fogadta méltó módon?