A lezuhant lovas

Megláttam már a boldogság honát

Egy dallam a szívemre támadt

Sötétkék mélység volt előttem

Azon túl barna parton őz futott

Egy sor ciprus nyúlt mint sötét imádat

Láttam felhős mezőt a fák mögött

Rőt márvány kút volt abban a mezőben

Nagy néma nőket láttam összegyűlni

Sétálva mint álomban lankatag

Meghajtott fővel, oly alélt kontyokkal

S keblökkel combjaikkal tejfehéren

Aggatva voltak gyönge bíborokkal

Az ég oly kék volt mint az orgonák

Szemem betettem a gyeplőt bocsájtva

Sarkantyút adtam vad lovamnak

És hátra dűltem, még emlékszem én

Hogy hűs szélben mosolygott homlokom

Azóta itt lenn fekszem összetörve

Nincs út nincs hang nincs ég nincsen segély

És ártatlan lovam kimúlt alattam.