Hold [1]

Feljön a hold, szép fejéren

Áll az éjen,

Csillagok konfetti-harca

Csak bomol köröskörűl,

A holdnak beteges arca

Néz, mereng, vár, nem örűl.

Egyszer csak ezüst mosollya

Fellocsolja

Bágyadt képét, nini rezdűl,

Sikamol szeszélyesen,

Tiszta tejúton keresztűl

Ellebeg veszélyesen.

Csillagok közt, kék felhőkön

Mind előbb jön.

Ing ohajtott borzadállyal,

Csügg mély, néma városon,

Szende kéjjel, álmos bájjal

Lejt, iramlik, száll, oson.

Így édesget, így csal szépen

Egy idétlen

Alakot, ki a tetőn lenn

Lassan jő elébb, elébb,

Néz föl ártatlan, merően

És a semmibe lelép.