A Bois de Boulogne-ban a padon egyedül

Mosolygó fehér angyal

Álmodoz az égen

Félig betakarva

Kék selyem paplannyal.

A napsugár a fűvön

Mint arany kígyó siklik,

Egy fának dűlt biciklit

Hirtelen megcsillantat.

Fehér erek, szűk mesgyék,

Csínos fiatal népek

Karonfogva ellépnek.

Fütyörésznek a lombok.

Fenn a felhők alatt

Halovány ballon áll,

Felhajított labda,

Aki az égen ragadt.

Az úton előttem

Autokban nők repűlnek,

Egy rám nézett, mosolygott.

Nem, nem, képzelődtem.

Fátyoluk utánok

Rebdes, hullámzik, lebben,

Istenem, mi van ebben,

Fátyoluk utánok.

Az Ermenonville felől

Idezengő-lengő

Elalélt keringő

Édes utolsót sóhajt.

Szezám, zárulj Szezám,

Óh Páris, fiatalság,

A fejem lehajtom,

Múltam, jövőm, hazám.

Hátam mögé somfordált

A bánat cigánya,

Ríjja ráncigálja

Nótámat a fülembe.