Dunakorzó

Tabánon túl a nap lemegy,

Köröskörűl felhő virúl,

A Vénuszcsillag virradoz,

A víz foly, múlik és ragyog,

A híd kőből való sóhaj,

Kanyarodik fehér hajó,

Pirúlt lányok sietnek el,

Illannak édes hangjaik,

Elúsznak bontott hajaik,

Barna szeszély, szőke ború,

Tündérországi fellegek.

A járda szélin lámpa gyúlt,

A fának lombjait süti,

Világosak a levelek,

S úgy vannak, mint a szinpadon.

A kövezeten kocsi fut,

Patkó csattog kellemesen,

Autó tűnik, dudál: uu, uu,

Villamos csenget messziről

A játszótéren Eötvös áll

S márvány karjával élni nyúl,

Virágágyak virítanak

Keringenek kis gyermekek

A néma zöld bokrok között,

Egy pici kis lány elesett,

Feltartja a fejét, visít.

Egy úr súrolta a karom,

Hadarja: pardon. Rám se néz.

Talán egy nő után siet.

Átadnám néki szívemet,

Szegénynek hátha nincs szíve,

Csak úr s úgy lángol szívtelen

Mint a karcsú spanyolviasz.