Hívójel

Aki a könnyeknek nem örvend,

Adja nekem, adja nekem,

Én majd felfűzöm sóhajomra,

Én gyűjtöm, mert én szeretem.

A gondokat, bánatot, szégyent,

Amit nem bírtok, emberek,

Adjátok ide, viszem én majd,

Én jól járok ha szenvedek.

A fájdalmat meg az unalmat,

Az irigységet, haragot

Adjátok elő, hadd veszem meg,

Én mindenért mosolyt adok.

Végigmegyek az utcán, halló,

Nyissátok ki az ablakot,

Minden jajt nyújtsatok ki hozzám,

Minden panaszt kiadjatok.

Én vállalom, nekem nem árt az,

Én nem ide való vagyok,

Én nem akarok itt virradni,

Én messzi földre ballagok.

Nesztek, vigyétek el amim van,

Odadom ifjú színemet,

Odadom a szerelmeseknek

A szavamat, a szívemet.

Kedvemet a kedvetleneknek,

Vágyaim nektek gazdagok,

Álmaim fogjátok szegények,

Alúdjatok, álmodjatok.