Nyujtózkodás

A dáma rátenné fehér kezét

Ránccal rajzolt vén homlokomra,

Milyen más lenne: bátor, üde, szép.

Hajamnak jégvert, letört kaszálója

Sűrű és illatos fűtenger vóna,

Öt vékony újj ha lengene közé.

Sétálhatnék a hölgynek oldalán,

Kényes hegedűkhöz hasonlón,

Leesett fejem hátra tartanám.

Szólnék a nőhöz: szép, szép szívbeszédek,

Minőket sokszor álmomban beszélek,

Langallnának megaludt ajkamon.

Aj, hogyha látnám, látnám szemtől-szembe

Mint csillár a bálban, úgy felzengne

Szegény le nem zárt két halott-szemem.