Angelus

Uram - mióta első este ez,

Hogy a kezem nem tördelem,

De összefonom áldott mozdulattal,

S az ölembe leengedem?

S úgy figyelem a másik mozdulást:

A harang lengő lebbenését,

Ahogyan hangra válni indul

Szinte-szinte súlytalanul

A kínzott érc-tömeg.

Remeg, remeg.

Ámde emberi hang végre-végre

S meleg - meleg.

Áhítatnak és szeretetnek,

Biztonságnak és értelemnek,

És reménységnek és hála-adásnak,

Más szívből való szent felolvadásnak

És minden jónak: enyésző kevés -

De legalább már nem félreverés.

Szörnyű, Uram, ez: mindíg félre, mellé,

És összevissza mindíg -

Harang-kötelem ördögök cibálják,

De most egy angyal Angelusra csöndít.

Az agyongyötört; kétségbeesett,

Mindíg hamis-hangra kényszerített,

Mindíg félre-rángatott érc-tömeg

Külső és belső háborúkon át

Ma megtanulja, megtalálja mégis

Az estharangszó ősi dallamát.

A hóolvadásos enyhe sötétbe

Ma kicsendülök, kicsendülök végre

Én, én, magam, magam,

Figyelem lelkem lengő lebbenését,

Ahogyan indul szinte súlytalan.

Remeg, remeg -

Ámde emberi hang végre-végre

S meleg - meleg.

Kevés, kevés, háromszor is kevés

Minden jóra ez a kicsike hang -

De legalább már nem félreverés.

1940