Én elengedtem...

„Nem, mégsem engedem el a kezét!”

Írta, mikor már szinte haldokoltam.

S megértették egysoros levelét

Akkor az égben s a pokolban.

Sikoltása forró szélvész gyanánt

Becsapta menny és pokol ajtaját.

Pedig kettő közül valamelyik

Engem akkor már tárva-nyitva várt.

„Nem, mégsem engedem el a kezét!”

Pedig messziről írta egysoros,

Kétségbeesett és akaratos,

Gyönyörű levelét.

Nem telt bele egy év:

Én álltam ágya mellett.

De nem tudtam úgy ostromolni mennyet.

És fogtam szinte végig a kezét.

És elengedtem mégis a kezét.

1936