Visszanyert fény

Járosi Andornénak

Sötét a fenyves, sötét a világ.

Előttem az út egyre feketébb.

És mégis olyan biztosan megyek,

Ó, kibeszélhetetlen Békesség -

Kezemben olyan békés fegyverek:

Jobbkezemben szeges bot, egyszerű,

Balkezemben zsebvillanylámpa ég.

Ha eloltom, sem félek semmitől,

Véd az erdő és segít a sötét.

Futtatom magam előtt fényemet -

S fel a fákon, mint víg mókusokat:

Táncoltatom a szelíd sugarat.

Sötét a fenyves, sötét a világ.

Mögöttem messze, milyen messze már

Fülledt, gyötrelmes kórházi szobák -

Végnélküli orvosi rendelők -

Tátongnak, mint vak, süket folyosók.

Ó - és itt - most - sziklák, fenyők, erők,

Gyanta, tömjén, olajok, illatok

És balzsamok.

Nem is ezen a világon vagyok.

Sötét a fenyves, sötét a világ.

De fenn a fenyőn vidám mókus ül.

Fény-mókus. Én futtattam fel a fára.

Ül és fütyül a fekete világra.

Sötét a fenyves, sötét a világ

És háború van s ó, annyian félnek!

Uram, bűnömül ne vedd - én nem félek.

Bízom, hiszek, s fényem táncoltatom -

Ó, visszanyert Fény - Ó, Lámpa - Ó, Lélek!

Hohe Rinne, Szebeni-havasok, 1939 szeptember