Érik

Érik az anyatestben a gyermek,

Akit majd űző viharok vernek.

Aki tengert sír, és kurtát nevet,

És vihart arat, mert szelet vetett.

Ha lány lesz - talán férfi hagyja el.

Ha fiú - talán frontra menetel

S jegyese lesz a vérnek, a vérnek!

Anyatestekben magzatok érnek.

Érik a fákon szűz hajnali csöndben,

Érik az alma, a körte, dió.

Érni hajnalban, alkonyi csöndben,

Ezüst esőben, aranyos hőben,

Érni a fákon minden időben,

Érni, s gyümölccsé lenni be jó!

Érik a lelkem koronás fáin,

Érik a vers, és zamatosul.

Érik hajnalban, alkonyi csöndben,

Ezüst esőben, aranyos hőben - -

S majdan a megért, győztes időben

Lelkek ölébe, csengve lehull.

1937