Egeres körül

Egeres... a táj egyre otthonabb,

Otthonibb színű a föld és az ég.

S már látom a vas-polip-karokat -

A magasfeszültségű vezeték

Városom felé, rajtuk át halad.

Szikár, merész acél-madárijesztők,

Hegy-völgyön át dombról-dombra szökellők.

Kézről-kézre adják az áramot,

Mely itt fejlődik s innen indul el,

Erdélyi erőkkel itt telítődik

És meg nem áll a „kincses” háztetőkig.

Egeres... Otthon, az én kicsi lámpám

Verset bevilágló sugár-köre

Innen ered. Fénynek és költeménynek

Itt van talán a rejtett gyökere.

Nyár van. Vonatom még csak nem is lassít

Áramfejlesztő Egeresnek táján.

De töprengések téli éjszakáján

Egeres lát el engem titkos fénnyel,

S ahogy száguldok, megtelik itt lelkem

Magasfeszültséggel.

1937