10. A Cenk lámpája

Leszállt az éj. Eltűnt a Cenk.

Magába, magasan

Fent, fent,

Mindíg rokontalan:

A Cenk lámpája leng.

Gyökértelenül, szinte csillagképen,

Inkább a semmiben, semmint az égben.

Eltűnt a Cenk.

Fent, fent

A cenki lámpa leng.

Minden lenti láng idegen neki,

S a csillagok csak fél-testvérei,

Szánják és szeretik,

És mégsem tehetik,

Hogy végleg otthon érezze magát.

S lent otthontalan város és világ.

Fent, a szeplőtlen csillagkoszorúban

A cenki lámpa szégyelli magát.

Se föld, se menny,

Se lenn, se fenn,

Testvérek közt is fájón idegen,

Erdélyi éjben együtt csak velem:

A Cenk lámpája leng reménytelen.